Nem szeretlek

Nem szeretlek – két szó, egy jelentés. Ez a jelentés azonban mindig kibővül, változik, ahogy a történet halad előre. Lehet akár gyengéd és szeretetteljes is, ha úgy mondják. Nem hiszed…? Pedig Nakomiyu történetében mindig kicsit mást jelent ez a két szó… Érdemes végigolvasni, és figyelni a jelentés “színeváltozásait”.

A reggeli és esti, munkába vagy iskolába ingázó ember alapélménye a tömegközlekedés, az ottani emberpróbáló zsúfoltság. Mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Néz meredten maga elé, esetleg egy könyvbe temetkezik, vagy az mp3-lejátszója segítségével menekül a többi ember nyomasztó közelsége elől.

A történet főhőse, Rise is, egész életében védekezik. Menekül. Csak ő talán jobban, mint a többség. Fóbiákból épít falat magának, pajzsa a mindennapok rutinja, élettere a számok megjósolható világa, ahol soha nem történik semmi váratlan. Mindent kontroll alatt tarthat, mert kétszer kettő mindig négy.  És bár hiába vágyakozik titkon, hogy „valódi hús-vér-szív humánokkal” is legyen kapcsolata, anyjának szavai örökös törvényként uralkodnak a lelkében, Rise pedig egyre növekvő börtönfalainak foglya marad. A történet ennek a kettősségnek a tragédiáját mutatja be,  és azt, ahogy Rise életében felragyog a váratlan reménysugár egy lány személyében. A kis Fruska miatt Rise élete kisiklik a megszokott vágányairól. Pedig Rise élete legalább annyira meghatározott, mint egy vágányokon közlekedő szerelvényé. Így tehát a metróút valahol Rise életének szimbólumává is válik.

„Hiszen roppant felelősségteljes munka volt ez.

És roppant személytelen.

És dögunalmas.

Szóval pont Rise-nak való.

A mama biztos nagyon büszke lenne – gondolta gyakran.

Érdekes, és nagyon ügyes írói fogás, hogy maguk a karakterek nevei beszélőnevek. Rise angolul jelenthet emelkedést, növekedést. A titkárnője pedig Hope. Rise mindig megtagadja magától a reményt, azzal, hogy megalázza a titkárnőjét, az egyetlen valódi hús-vér embert, akivel kapcsolatban maradt. Hope jelenti számára a reményt; halovány reménysugár csupán, de mégiscsak egy utolsó kapaszkodó, mielőtt Rise végképp elveszik, elszemélytelenedik ebben „az örökös progresszióban”, amelyet saját magának diktál.

„Ismeretlen, arctalan valakik egész tömege.”

A történet rólunk szól, mi vagyunk ezek az ismeretlen, arctalan emberek, akik a metrón és a buszon utazunk.  Hiszen nincsenek tökéletes jellemek, mindenki hibás valahol, mindenki őrült kicsit, pont úgy, ahogy a való életben. Nakomiyu történetének egyik erejét az erős karakter- és jellemábrázolás adja. Hiteles kortükre a reményvesztett átlagembereknek, akik minden nap harcolnak a túlélésért.

„A lány arca kissé megkeményedett. Karaktertelen, nem is csúnya, nem is szép vonásai voltak, sminktelen, szemöldöke szinte alig. Felejthető jelenség, aki után senki sem fordult meg az utcán, hogy megőrizze az emlékét magának.

Nagyon erős az atmoszférateremtés a történetben, a szerző nemcsak a vizuális látványt tudja megidézni, hanem más érzékekre is figyel, például az illatokra és a szagokra.

„A kopott graffitifoltos, használt fecskendőkkel hintett sikátorból kiérve lelakott, múlt századi panelrengeteg bontakozott ki, egyformán csúnya kockatömbök nyúltak az ég felé a horizontból.”

A leírásokkal sosem esik túlzásba: egy sor, de azzal mindent elmond, amennyit kell, és a használt képek meglepőek és újszerűek, és így igen érzékletesek is.

„A férfi szinte félszegen kullogott be a lány mellett, magabiztossága olcsó tapétaként mállott le róla.”

A novellában a fennkölt hirtelen átcsaphat profánba: egy szebb leírást néha káromkodás követ. Ez a kettő nagyon jól egyensúlyozza egymást, sem durva, sem fennkölt nem lesz a szöveg. Csak nagyon valószerű és átélhető.

Hosszan tudnám még dicsérni és méltatni ez a novellát, de tényleg csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy olvassa el. Rise története nagyon tanulságos. Az emberek nagyon egyszerűen tudnak a saját gondolataik és hiedelmeik börtönében senyvedni, akár egy életen át is. Keveseknek adatik meg, hogy jön egy Suhancka, és a pofájukba üvölti az igazságot. És keveseknek adatik meg, hogy akár egy napra is, de kilépjenek a megszokás börtöncellájából. Talán ez a nap elég a szerelemre, vagy arra, hogy Rise megváltozzon…? Ha kedved van, akkor szívből ajánlom, hogy olvasd el a történetet, és találd meg saját válaszaid: http://www.anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=20335&chapter=1

 

Az istentelen – versek Eyarin tollából

A versek az AFS-en valahogy mindig elsikkadnak, nem kapnak annyi kritikát, sem olvasót, illetve figyelmet. Éppen azért gondoltam úgy, hogy ezúttal versolvasásra buzdítanék mindenkit, egy igazán különleges verscsokorral, amihez sajnos egy kritika sem érkezett.

Eyarin, a szerző, rögtön egy József Attila idézettel indít, ami egyfajta ars poeticaként értelmezhető, azaz úgy, mintha saját költészetének lényegéről nyilatkoznék, miért is ír verset.

Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” (József Attila)”

Szükséges tehát, hogy vers írassék, állítja József Attila költőfejedelmünk. És ehhez szerény személyem hozzáteszi, a versek csakis úgy élhetnek, ha vannak, akik olvassák őket. Tehát az is szükséges, hogy verseket olvassunk. Tudom mindenkinek ajánlani, hogy olvasson verset, főleg ha írói ambíciói is vannak. Nemcsak a szókincsünket gazdagíthatjuk ezáltal… Sokszor, ha fájdalmat érzel, vagy rossz kedved van, sokat segít, ha felfedezed a líra világát. Én legalábbis úgy érzem, a szavakba zárt bánat vagy öröm egyenesen az én lelkemben oldódik fel, és fejti ki a hatását.

„ránc-csipkélik az idő karcos ablakon
ártatlan-színt
sorvad megalvadt éj, a betűtlen üvölt
vágatlan kín”  

/Huszonegy gramm/

Eyarin versei túlzsúfoltak a gyönyörű költői képektől, sorait érdemes lassan és többször elolvasni, ízlelgetni őket, mint az óbort.

„Tejillatú ölelésből kitaszított világ,
szívzamatos mámortól bíborlott virág.
Zafír hamvaival majd ég elföldel,
sír szavaival mar, ég jel, föld el”

/Az istentelen/

 Az ő versei nem a ritmikációval operálnak, hanem a lírai mélységgel és mondanivalóval, és ezúttal a magyar nyelv gyönyörű gazdagságát is bemutatják. Felvillannak a metaforák, szimbólumok, hogy aztán visszaolvadjanak a nyelv mögötti szintre, ahonnan minden gondolat jön. Az író mintha sokszor saját magával is küzdene, próbálná szavakba önteni a megfogalmazhatatlant, és közben gyönyörű verssorok hömpölyögnek egymás után, amelyek többszöri elolvasás után is hagynak felfedezni valót.

„A hulló gyémántban csontzörej virult.
Hallgass, hallgass!
A mélyég szárny alatt szembogár kigyúlt.
Csitt… csitt.”

/Tükrök/

Remélem, fel tudtam kelteni az érdeklődésed, hogy elolvasd ezeket a lírai műveket. Mert minden vers olyan, mint egy kis titok, csak arra vár, hogy megfejtsd, Neked mit üzen.

Itt tudsz beleolvasni “a virradat szakította lélekdarabkákba”: http://www.anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=19796&warning=3

Merry go round

Dir en Grey. Egy fiatal lány mindent felégetve maga mögött, a lehető legtávolabbra költözik a szülőhazájától, amikor tele lesz a hócipője. Új életet, új reményeket, nyugalmat szeretne, amit meg is kap – egy ideig. Amíg be nem toppan, vagyis gurul az életébe a FÉRFI, a csupa nagybetűs.”

Így kezdi a szerző, és én gyanútlanul rákkattintottam a történetre, hogy ne is tudjam abbahagyni az olvasást, míg el nem fogyott mind az öt, fenn lévő fejezet. Ugye ismered azt az érzést, amikor egy könyvnek olyan kellemes a hangulata, olyan otthonos, hogy nem tudsz szabadulni tőle, mert már pár bekezdés után magába szippant, és elvarázsolódva olvasod a sorokat…?  Mert én az első fejezetet olvasva pontosan ezt éltem át!

Ha valaha is szerettél volna új életet kezdeni, vagy Japánban élni, akkor a Merry go round neked íródott!  Nemcsak azért, mert bemutatja a japán társadalom árnyoldalait is, az eltérő értékrendeket. Hanem azért is, mert ez egy igazán szívmelengető történet.  Mira, a főszereplő olyan beleéléssel mesél, hogy szinte ott szeretnék vele együtt lenni a lovardában, a két lóval, és Mackkel, az örökké boldog németjuhásszal.

Mira sokszor megnevettet…

-„ Én is, Micchan, komolyan. Olyan jó egy kicsit kikapcsolódni ezen a farmon nálad. Szeretem az ilyen középkori dolgokat, mert olyan izék. Természetközeliek, tudod. És azok a sok lovak!

- Kettő…

- És ez a drága, cucli skótjuhász!

- Németjuhász.

- Mulan, gyere ide – csücsörített Macre a felpumpált, vérvörös ajak, én pedig beleharaptam a számba sírás ellen.

- Mac – leheltem az utolsó önkontrollommal.”

 

Pár mondattal később pátoszos sorokkal könnyeket csalt az arcomra. A stílusa és a történet így legalább annyira összetett és sokszínű, mint maga az élet. Mira érett és bölcs, olyan elevenséggel képes az emberi lélek mélységeiről beszélni, olyan átélt tapasztalattal, mint szépen megöregedett nénikék a kandalló tüze mellett üldögélve…

Ablakok tárultak a fejünkben, de némelyik vakablaknak bizonyult, így nemhogy fény nem jött be, de még levegő sem. Ültünk a pállott éjszakában, a forduló őszben, ami még enyhe levegőt szórt, és úgy éreztük, elértük a határainkat. Hatalmas, vihar előtti csend állt az életünkbe, és én nem ismertem a közelben menedéket. Kevés voltam ehhez, hiába akartam megváltani a világot, lám, egy lelket sem sikerült, nemhogy milliót. Későn jutott eszembe, hogy azzal, ha ideális feltételeket teremtek neki, azzal csak nagyon és élesebb lesz a különbség az otthoni rosszal szemben, és ez jobban beőrli, mint a változatlanság.”

 

Ez nem egy tündérmese egy varázslatos utazásról, megvalósult álmokról, hanem nagyon is őszinte szembenézés az élet árnyoldalával. A sorokat olvasva segítséget kaptam ahhoz Mira példamutatásán keresztül, hogy elfogadjam a saját korlátaim, amelyekből nem lehet kitörni, mégis harcolni kell, nem lehet feladni, harcolni kell a saját boldogságunkért, és közben önmagunkon is meg kell tanulnunk nevetni. Számomra ez volt a történet egyik legfőbb tanulsága. Ahogy Mira is harcol a rejtélyes férfi lelkéért, akit a depresszió már az örvény mélyére rántott, miközben egyre különlegesebb kapcsolat szövődik köztük…

Azoknak is ajánlom a történetet, akik nem ismerik a Dir en Greyt, mert ez nem egy rajongói fic a sok közül. Pont arra világít rá, hogy a sztárok sokszor nem azok, akiknek hisszük őket, nem félistenek, hanem esendő emberek, akik a hírnévnél jobban vágynak egy őszinte mosolyra. És a végén rájövünk, hogy nem is igazán az fontos bennük, hogy ők sztárok, hanem a lélek, Mira ezt látja meg a férfiban, akiről sokáig azt sem tudja, kicsoda. Számára minden hírnév csak visszfény, mert nem ez az igazán fontos.

Mindezt szórakoztató és könnyed stílusban tálalja a szerző, ugyanakkor, ahol a hangulat úgy kívánja, a stílusa gyönyörű szép lírai felhangokat kap…

Végül felébredtem egy kicsit, az álmosság messze szállt, és a varázslatos este úgy gömbölyödött körénk, mint egy puha állatka

Remélem, fel tudtam kelteni az érdeklődésed ez iránt az egyszerre vicces, kedves, bölcs történet iránt, aminek az első öt fejezetét megtalálod itt: Merry go round.

Az még kérdéses, álmok valóra válnak-e, és a férfi képes-e elmenekülni a saját démonai elől…?

 

 

Lángok és töltények

Ez a Fullmetal Alchemist fanfiction nem régen került fel az oldalra, az írója, kuroInu harmadik műveként. Eddig három fejezetet töltött fel és, mint a másik két művében kiderült, megbízhatóan írja az új részeket is. A story E/1-ben íródott egy hölgy szemszögéből.

 

A történet főszereplője Neehla Rosewill hadnagy, aki Roy Mustang “bébiszitterének” lép elő, miután Riza ezredesi rangot kapott és máshová helyezték. Neehla egy igen belevaló csaj és nincsenek gátlásai. Akár arról van szó, hogy nagy sebességű kocsiból keljen kiugrani, vagy a főnökét kell az ágyból “fölönteni”(még akkor is ha ez nem idéző jelben van), teketóriázás nélkül végrehajtja a feladatát. Bár az ezredes nem túl szimpatikus neki, de mindent megtesz a védelméért. A csapat tagjaival és persze Maes-szel jól kijön, aki csodával határos módon még nem mutogatta kedves kislánya fényképét. Ed is feltűnik némi fejtörést okozva Roy barátunknak.

 

Leírása:

“- Jellemeznéd pár szóval? – kérdezte az alezredes.
- Lássuk csak – tűnődtem látványosan -: kötelességtudatos, megbízható, munkamániás, szoknyapecér, egoista, gyerekes, pökhendi.
- Most rólam beszéltek? – érdeklődött enyhén ingerülten az ezredes.
- Hogy magára ismert – vigyorogtunk a felettesem pufogó arcán.”

 

Ha felkeltettem az érdeklődésed akkor katt az alsó linkre és köszi, hogy elolvastad.

 

http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=20046

Rózsaszín köntösbe bújtatott borzongás

Úgy fogtam bele egy hónapja a Mahou Shoujo Madoka Magica című animébe, hogy nem tudtam, mire is vállalkozok. Nem bántam meg, bár nem azt kaptam, amit az előzőleg látott képek alapján elképzeltem.

Aranyos kislányok küzdenek a boszorkányok ellen, akik szörnyű átkaikkal szenvedést hoznak az emberekre. Elsőre mindenképpen egy aranyos, iskolás lányokról szóló átváltozós animének hangzik, de nyugodtan állíthatom, hogy ez csupán a felszín. A Mahou Shoujo Madoka Magica fenekestül felforgatja az átváltozós, rózsaszín fellegekkel és fluffal teli történeteket és egy egészen új oldalról közelíti meg az önfelálldozás és fiatal lányok legféltettebb, valóra vált kívánságait.

Aki tehát egy aranyos, rózsaszín fluffal és aranyosságokkal teli animét szeretne nézni, annak nem ajánlom a Mahou Shoujo Madoka Magicát. Ez egy elgondolkodtató, leginkább thrillerre hajazó anime, aminek komoly mondanivalója van, ha az ember hajlandó a “függönyök mögé” látni.

Az anime 12 epizódos, de ha valaki csupán ezt nézi meg, akkor bizony komoly befejezettlenség érzete támadhat, miután az utolsó perc végére ért. A Mahou Shoujo Madoka Magicához ugyanis tartazik három film is, bár az első kettő kissé unalmas lehet, hiszen az első film az anime első nyolc, míg a második az utolsó négy részt foglalja össze. Az utolsó azonban kiegészíti, sőt befejezi az anime történetét, így mindenképpen érdemes ezeket a filmeket is megnézni. ^^

Ami szintén érdemessé teszi az animét a megtekintésre, az a történet különlegessége mellett a karakterek kidolgozottsága. Igazán érdekesek és nyugodtszívvel mondhatom, bár sokan éppen csak felbukkannak az animében. Én rendkívül élveztem, ahogy követhetően és szépen sorban kibomlottak a titkok és ezzel fejlődtek, formálódtak a szereplők.

Egyszóval, csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a nem mindennapi animét, ha egy kissé borzongós, kissé sötét és depressziós történetre vágyik, melynek végén mégis ott van a feloldozás, annak reménye, hogy a sötét felhők felett bizony igenis létezik a kék égbolt és a remény. ^^

Anime és valóság

Az animékben sok helyszínnel, emberrel találkozunk. Talán nem is hinnénk, hogy mennyi párhuzam létezik a valóvilág és az animék világa között.

Bár a kultúra bemutatásakor egyes dolgok eltérőek lehetnek, de ezektől eltekintve egész pontos képet kaphatunk a régebbi és újabb japán szokásokból is. A középkori japán ünnepein meghatározó volt a tánc, melyet a település egy fontos női tagja adott elő. Ez a momentum több animében is megtalálható, mint például a Brave 10 című animében Izanami tánca. A régebbi házak berendezését és a bennük lévő “etikettet” is jól visszaadják. Az ember azt hinné, hogy az animékben látott iskolai egyenruhák az írók fantáziadús kitalációja, pedig a japán gyerekek tényleg ilyen blúzt/inget, nyakkendőt, szoknyát/nadrágot, hosszú zoknit és cipőt hordanak a tanítási idő alatt.

 

Ám nem csak a kultúrában lehet párhuzamot találni. Sokszor, leginkább a középkorban játszódó animékben, valaha élt, történelmi szereplők neveit és egymáshoz viszonyított kapcsolatait használják alapanyagként. Erre talán a legjobb példa a Sengoku Basara, ahol szinte az összes főszereplő ilyen. A történelemben Date Masamune és Sanada Yukimura örök riválisok voltak, csak úgy mint az animében. Ugyancsak ebben a történetben szerepel Takeda Shingen és Uesugi Kenshin akik az animében riválisok, mégis kölcsönösen tisztelik egymást. Állítólag történelmi Kenshin meg is siratta a halott Shingent. Az anime első évadának főgonosza Oda Nobunaga a valóságban is Takeda és Kenshin ellensége volt, sőt ő ölte meg Shingent. A felsorolt szereplők esetében nem csak a név és az egymáshoz való viszonyuk hasonló, de a japánban kiállított, róluk készült szobrok kinézete is:



A modernebb animékbe jellemző, hogy valós helyszíneket használnak a háttérhez. Például egy japánban létező utcát, teret, épületet.



  

Forrsá: Képek a helyekről:www.hotdog.hu/avrilinuyasha/erdekes/valosagos-animek

Pályázat a haikuirodalom kedvelőinek

Aki szereti a japán költészetet és nem elégszik meg azzal, hogy csupán az íróasztal fióknak, vagy az internetnek írjon most lehetőséget kap, hogy megmutassa tehetségét és hivatalosan is publikálhassa műveit.

A Cédrus Művészeti Alapítvány pályázatának témája a víztükör, a szervezők ezzel kapcsolatban várnak magyar nyelvű haiku és haibun formában megírt műveket február 10-ig. A beküldött művek mennyisége nincs megkötve, a nyertesek pedig publikálásra kerülnek a Napút folyóirat márciusi számában.

A pályázatnak nevezési díja nincs, így szerintem, aki szeret ilyen formában írni és kedvet érez magában nyugodtan pályázzon. :) További részleteket ide kattintva találhattok.

Mindennek meg kell fizetni az árát

Mindennek meg kell fizetni az árát by Riku-chan

Egy nagyon különleges Fullmetal Alchemist történetet szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani, ami nekem az egyik személyes kedvencem, de sajnos nem sokan ismerik szerintem.

A történet főszereplője Roy Mustang ezredes, a központi kérdés pedig az, hogy kinek és mikor kell megfizetnie azokért a bűnökért, amiket parancsra követ el egy háború során. Én azért szeretem nagyon, mert különleges, ahogy Riku bemutatja Roy családját és múltját. Saját szereplőkkel dolgozik, de egyáltalán nem érezni olvasás közben, hogy ezek a szereplők kilógnának a világból, ráadásul az egész történetet könnyen lehet olvasni. Az egyetlen probléma vele, hogy rövid, de igazából ez se annyira nagy gond, végülis minden benne van három fejezetben, ami szükséges. A történet szép kerek, a gondolat pedig, ami mögötte van, igazán megéri, hogy legalább egyszer elgondolkodjon rajta az ember.

Én jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti Royt, remélem, sokan kedvet kaptok az olvasáshoz! ^^

 

A történet leírása:

“Roy Mustang mindenki másnál jobban tudja, hogy a múlton már nem lehet változtatni, még akkor se, ha az ember minden erejével szeretné eltörölni a hibáit. Ráadásul egyszer benyújtják a számlát, és akkor mindennek meg kell fizetni az árát…”

Egy Jinchuuriki élete

Egy Jinchuuriki élete by Csicsusz

“Régebben kiemelt volt, de a szerző letörölte, és most újraírta a fejezeteket, méghozzá jobban, mint annak idején, szeretném, ha megint megkapná ezt az érdemet. Csicsusz egyik történetéről az Egy Jinchuuriki életéről van szó.

Én leginkább azért ajánlanám, mert nagyon szórakoztató, és egyáltalán nem sablonos, tele van fordulatokkal. Mindemellett nagyon hű az eredeti karakterekhez, nagyon jól el tudja találni őket. Ráadásul már az maga olyan sablonos, hogy állandóan Sakura-központúak a Narutóból íródott rajongói történetek. Ő egy másik utat taposott ki, amelyben a saját karakterét mutatja be, illetve Kakashit is. Ráadásul nagyon szívhez szóló a 38. fejezete, amelyikben a család fontosságát boncolgatja a téma keretében. Szerintem sokan elgondolkodnának rajta, és remek élményekben részesülhetnének. Fordulatos, izgalmas, és soha nem olvastam még olyat, aki ennyire dinamikusan meg tudott volna írni harcjeleneteket. Megérdemelné, hogy kapjon egy kis figyelmet, mert meglátszik rajta, hogy sokat dolgozott érte.” (mybite)


A történet leírása:

“Mert a szíven ejtett sebet más nem gyógyíthatja, csak a szeretet.”

Megvetették, gyűlölték, félték őt az emberek, amit sosem értett. Egyetlen támaszaként csak az édesanyja állt mellette.
Neki nem volt apja, mint más gyerekeknek, amit szintén furcsállott. Csak az édesanyja volt vele, aki szenvedett az életben tartásukkal.
Aztán az anyja elveszett egy tragikus eseményben…
Neki pedig talpra kellett állnia, hogy a saját erejéből folytathassa az életét.
Akaraki Yuuichi tragikus sorsú nő, aki huszonhárom évesen költözik el Nano-vidékről, hogy Konohában kezdhessen új életet. A faluban kedves emberekkel ismerkedik meg, akik végre befogadják őt maguk közé. Ám annak ellenére, hogy megoldódnának régi problémái, csak újak halmozódnak fel. Vajon le tudja-e küzdeni gondjait, ha mindemellett a falu kunoichijeként harcolnia is kell?


Ha kedvet kaptatok az elolvasáshoz, katt ide, az ajánlót pedig köszönjük mybite-nak. :)